Elérkezett a végzősök ballagása. De nem ballagnak el, illetve elballagnak, csak kicsit másképpen. Virtuálisan köszönünk el egymástól. Sajnos, azt sem tudom mondani, hogy ez szokatlan, mert tavaly óta már nem.
Megszoktuk, hogy át kell írni életünk forgatókönyvét, átírtuk.
Szinte hihetetlen számomra, hogy már eltelt négy év! Még emlékszem, ahogy az osztályom diákjai kilencedikesként bátortalanul, de annál nagyobb reménnyel, először lépték át iskolánk kapuját.
Az első pillanattól kezdve kitűntek aktivitásukkal, ahogy megszervezték és gyakorolták a táncokat a gólyaavatóra, később pedig a végzős osztályok szalagavatójára, a diáknapok és az osztálykirándulások hangulatai mindig elkísérnek.
Kreatív ötleteik, találékonyságuk mindig lenyűgözött, büszke vagyok rájuk!
Remélem, hogy szívükben megőrzik a középiskolában töltött éveket, hiszen ez alatt a négy év alatt váltak fiatal felnőttekké, tanultak szakmát, ismerkedtek, barátkoztak, álmokat, szerelmeket szőttek.
A nagy megmérettetés még most következik. Bízom benne, hogy az érettségi és szakmai vizsgákon is jól fognak teljesíteni!
Mindig emlékezni fogunk az együtt töltött évekre a szép emlékek oldalán:
Mindennap megszűnik valami,
Amiért az ember szomorkodik,
De mindig születik valami új,
Amiért érdemes élni és küzdeni
Kardos Erika, osztályfőnök
